A céhes város ifjúsága a labdarúgás mellett az atlétikát (futást, dobást és ugrást) is szerette. Az évtizedeken keresztül elért eredmények is ezt bizonyítják. Az atlétika, a tehetség mellett, fanatizmust, akaraterőt, sok lemondást és becsületesen elvégzett edzéseket igényel, mind a versenyzőtől, mind az edzőtől egyaránt. Ha számba vesszük a múltat, akkor a város atlétikai életét négy időszakra oszthatjuk:

1. 1910-es évekig
2. 1930-as évekig
3. 1948-49-es évekre
4. 1963-1979 közötti időszakra.

  Amint az a rendelkezésünkre álló adatokból kitűnik, már 1885-87-es években is rendeztek Erdélyben városok közti futóversenyeket, amelyeken Kézdivásárhely sportolói is részt vettek. Dr. Balogh Vendel ügyvéd volt az akkori idők legeredményesebb kézdivásárhelyi atlétája. Kitűnő gátfutó volt, aki 1885. május 27-én Désen 12,0 másodperccel nyerte a 100 méteres gátfutást, 31,0 másodpercet futott a 201 méter gáton (hét gáttal). Vendel a síkfutásban is felmérte erejét. 1887-ben a fél angol mérföldes távon aratott győzelmet. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után hazatért szülővárosába, Kézdivásárhelyre, ahol ügyvédként dolgozott, megszakítva atlétikai pályafutását. Több mint négy évtizednek kellett eltelnie, míg ismét életjelt adott magáról az atlétika…
  Az 1930-as években is volt városunknak jó eredményeket elérő atlétikacsapata. Gondolok itt Nyáguly Sándorra, Turóczi Istvánra, Turóczi Zoltánra, Somosca Nicolaera, Sós Józsefre stb., akik éveken keresztül az országos bajnokságokon is részt vettek, amelyeket legtöbbször Predealon tartottak meg. Itt érte el Ion Moina kolozsvári futó az akkor nagy eredménynek számító 10,2 másodpercet 100 méteren. Az akkori legeredményesebb kézdivásárhelyi versenyző Sós József volt, aki országos bajnokságot nyert gerelydobásban.
  A harmadik korszak a negyvenes évek végére tehető. Ez az időszak Barta Gyula nevével fémjelzett. 1948 nyarán Bartha Gyula bácsi, a városi szövetkezet igazgatója és a sportegyesület vezetőségi tagja, egy szombaton délután megkérte Kalith Attilát, hogy menjenek a sportpályára rendbehozni az atlétikapályát, mivel nincs aki városunkat képviselje és Attila bácsinak jó hosszú lábai voltak, s így nevezett be a versenyre Attila bácsi társaival együtt. Gyula bácsit már akkor nagyon tisztelték és szerették. Így alakult meg Kézdivásárhelyen egy két évig versenyző csapat: Vitlacsek Piroska, Bernád Irénke, Tollai Irénke, Dombi Irénke, Szigeti Tibor, dr. Dénes László, Uzdi Egon, Rusz Jenõ, Gothárd Lajos, Szikszai Béla, Baka László, Dobolyi Zoltán, Hatházi Sándor és Kalith Attila részvételével. Akkor még földpálya volt, fűvel és burjánnal benőve, így minden verseny előtt kapáltak. Annak idején felszerelésük is alig volt, egy-egy pár régi cipőt kaptak. Mivel kevés versenyzési alkalmuk volt, a labdarúgó-mérkőzések szünetében versenyeztek a csapattársak ellen. Edzőjük Turóczi István volt, aki évekkel azelõtt aktívan is versenyzett. 1948-ban rendezték meg a C. U. T. (Ifjúsági Kupaverseny) járási, megyei, övezeti és országos döntőjét. Ezeken a versenyeken a kézdivásárhelyiek is részt vettek. Túljutottak a járási szakaszon és a megyei versenyeken és megszerezték a Kolozsvárott sorra kerülő övezeti (zóna) versenyen való részvétel jogát. Az országos versenyen (döntőn) a 4 x 100 és a 800 - 400 - 200 - 100-as staféta tagjaként Kalith Attila két harmadik helyezést szereztem városunknak.
Az 1949-i C. T. M. ifjúsági tömegversenyen a csapat tagjai jól szerepeltek. A csapat lelkesedésére példaként megemlíthetjük a Bálványoson lakó Dobolyi Zoltánt, aki gyalog járt le edzeni és versenyezni. Abban az időben nem volt autóbuszjárat. Az akkori csapat a kevés versenyzési lehetőség miatt bomlott föl, s az atléták a nagypályás kézilabda csapatban kezdtek játszani.
  1963 tavaszán három érettségiző diák, Balázs Károly, Lengyel Töhötöm és Kovács Imre testnevelési főiskolára készült, és megkérték Kalith Attilát, hogy segítsek nekik a felkészülésben. Abban az évben több sportszerető ifjú csatlakozott hozzájuk: Jánó Mihály, Kovács Tibor, Majorán István, Demeter Magda, Szakács Judit, Lapikás Ildikó stb. A tartományi sportvezetők tudomást szerezve felkészülésükről meghívtak a segesvári Emil Pandrea versenyre, ahol a csapat a harmadik helyen végzett. Az elért eredmény nagy lelkesedést váltott ki, és folytatták az edzéseket egész télen, majd a Traktor Sportegyesülethez igazolták az atlétákat.
1964-ben újabb fiatalok jelentkeztek: Beke Ernő, Csutak Tamás, Csiszár Mária, Babos Gusztáv, Vajna László, Gáspár Zoltán, Kovács András stb. Abban az évben is részt vettek az Emil Pandrea - serlegen, ahol szintén harmadikok lettek. Az országos bajnokság tartományi szakaszán Szakács Judit 500 méteren első lett, Csutak Tamás 1000 méteren lett első. 1964 őszén a csapat tovább erősödött. Papp Zsigmond, Balogh József, Jakabos István, Molnár Jenő és Kelemen Erzsébet lépett a csapatba.
1965 februárjában versenyeztek először országos teremversenyen Bukarestben. Nem tudták, hogy a Floreasca sportcsarnokban salakos futópálya van, és így teniszcipőkkel utaztak a fővárosba. Már eleve hátrányos helyzetből indultak: nemcsak a kevesebb tudás, hanem a teniszcipő is hátránytatta őket. Már a selejtezők során kiestek a további versenyzésből. A sikertelen teremversenyt sikerült kárpótolni a nyári országos bajnokságon. Szakács Judit, miután a tartományi versenyen teljesítette az országos bajnokságra előírt szintet, jogot szerzett a bukaresti bajnokságon való részvételre. Tekintettel a sok versenyzőre, az atlétika-bizottság két csoportot állított össze: az ismeretlen, azaz gyengébb versenyzőket az első csoportba, az ismerteket a második csoportba indítatta. Jutka az első csoportban végig vezette a mezőnyt teljes erőbedobással nyerte meg az első helyet. Taktikai harc volt ebben, a versenyzők féltek egymástól, és lassan kezdtek, nem gondoltak arra, hogy egy teljesen ismeretlen leányka jobb időt futhat, és így Jutka megnyerte az első országos bajnokságot. Nagy öröm volt a csapatban, az atléták még nagyobb lelkesedéssel folytatták az edzéseket. A sportvezetőség is még jobban melléjük állt. Farkas István, Demkó Sándor, Fedorovics József és Nagy Árpád megteremtették az anyagi alapot az atlétikapálya salakozására. Mint szakemberek, értékelték lelkesedésüket, eredményeiket és minden támogatást megadtak. A munkálatok levezetésére Barta Gyula bácsit kérték fel. Gyula bácsi pontos és lelkes munkája, valamint Fedorovics József melléállása nagyban hozzájárult a pálya gyors elkészüléséhez, s így zavartalanul folytathatták az edzéseket. Gyula bácsi, mint a bírói testület lelkes tagja, minden versenyükön részt vett, és segítségükre volt mindenben.
  Az 1965-ös eredményekhez hozzátartozik Babos Gusztáv első helye a tartományi bajnokságon 3.000 méteren. Az 500 méteres női versenyen is siker született. Három kézdivásárhelyi leány állt fel a dobogóra: 1. Szakács Judit, 2. Csiszár Mária, 3. Lapikás Ildikó.
  A Brassó tartományi õszi kiértékelő gyűlésén a szakbizottság elnöke külön serleggel jutalmazta a kézdivásárhelyi atléták eredményeit.
Az 1964 - 65-ös években a szakosztályhoz került atléták biztató eredményei és Szakács Judit országos bajnoki érme önbizalmat és még nagyobb lelkesedést váltott ki az atlétából. Betartva a fokozatosság elvét, már októberben a felkészülést. Ez meg is látszott akkori eredményeiken.
1966-ban három országos bajnoki címet nyertek. Szakács Judit (800 méteren), Vitályos Katalin (200 méteren) egyéniben és 4 x 100 méteres váltóban Vitályos Katalin, Szakács Judit, Kelemen Erzsébet és Lapikás Ildikó. Szintén abban az esztendőben hat országos második és harmadik helyezést értek el. Ezen kívül volt még két negyedik, egy ötödik és három hatodik helyezésük.
  A kézdivásárhelyi atlétika történetében 1966-ban értek el először országos csúcsot a felnőtt bajnokságon. Vitályos Katalin 200 méteren remekelt és a 4 x 100 méteres váltóban a Traktor Sportegyesület csapata új országos egyesületi csúcsot döntött. A csapat tagjai: Vitályos Katalin, Szakács Judit, Vitályos Anna és Kelemen Erzsébet. Ugyancsak 1966-ban három nemzetközi versenyen képviselték hazánk színeit.
  A Traktor Sportegyesület vezetősége - Dogaru Ion, Pap Ignác és Zoller Géza - decemberben vacsorával egybekötött kiértékelőn mondtak köszönetet az 1966-os év szép eredményekért. A kiértékelőn Nagyhalmágyi József újságíró és a sportbizottság részéről Demkó Sándor vett részt. Az akkor elhangzott beszámoló szerint a jó eredményekhez hozzájárult a salakos futópálya, valamint a nagyszámú versenyen való részvétel, amelyeken a vezetőség anyagi támogatásával vehettünk részt. Itt mondott köszönetet a vezetőség Vitályos Annának, aki tanulmányai elvégzése után sikeresen felvételizett a bukaresti politechnikára és ott folytatta atléta pályafutását.
Az 1967-es versenyidényre már októberben megkezdték az edzéseket. Így sikerült olyan eredmények elérésére felkészíteni, amelyek az országos atlétikai szövetség elismerését is kiérdemelték. Eredmények: - hat országos bajnoki első hely (Szakács Judit mezei futásban és 800 méteren, és Vitályos Katalin 200 méteren Marosvásárhelyen, 400 méteren Kolozsváron, 400 méteren Brassóban és 300 méteren szintén Brassóban.)
- hat országos második hely (csapatversenyben, Vajna László, Szakács Judit és Vitályos Katalin egyénileg) :
- hat országos második hely (Szakács Judit kétszer és Vitályos Katalin négyszer nyert harmadik díjat). Ezenkívül volt még öt negyedik és egy hatodik helyezésük.
1967-ben a kézdivásárhelyi atléták az országos válogatottban kilenc nemzetközi versenyen vettek részt: Görögországban, Bulgáriában, Szovjetunióban, NDK-ban, Hollandiában, Törökországban és Bukarestben. Ezeken a versenyeken két első, három második egy harmadik és két negyedik helyezést értek el. A két első díjat Szakács Judit az athéni Balkán-bajnokságon érte el, egyéniben és csapatban. A Balkán-bajnokságon részt vettek Románia, Bulgária, Törökország, Görögország, Jugoszlávia, Albánia legjobb atlétái.
  Az atléták mellett, egy lelkes bírói csapat tevékenykedett: Jánó Mihály, Kovács András összetételben. Szintén sokat segített Bartha Gyula, Demkó Sándor, Haurich Csaba, Pap Ignác, Nagy Árpád, Balázs Károly, Veres Ödön, Lackó Áron, Fedorovics József, Klein Ferenc, Gáspári István. Becsületes bíráskodásuknak és hozzáértésüknek híre volt.
Az 1976-os évet Áros Károly kiértékelõ cikke zárta. Messze van-e Kézdivásárhely Mexikótól címmel, amelyben lehetőséget lát, hogy a kézdivásárhelyi atléták is részt vegyenek a mexikói olimpián.
Az egyesület decemberi kiértékelőjén búcsúztatták el Szakács Juditot és Vitályos Katalint, akik a fővárosba kerültek, Kati a testnevelési főiskolára, Jutka pedig a Steauahoz.
  A kiértékelőn hangzott el Victor Firea, az Országos Atlétikai Szövetség főtitkárának üzenete és jókívánsága. A három, kiváló eredményeket elérő versenyző távozása (Vitályos Anna is elment) egy sikerekben gazdag időszak zárult le a város atlétikai életében.
  1968-ra elsősorban újabb tehetségek felkutatására szentelték. Az aranyérmek ugyan elmaradtak, de a dobogóközeli helyezések előrejelezték a jövő nagy sikereit. Új Szakácsok, új Vitályosok léptek a küzdelem színterére: Beke Ernő, Szíjgyártó Zsombor, Gáspár Zoltán, Szakács Mária. 1970 is meghozta a maga kimagasló eredményeit. Gáspár Zoltán Athénban Balkán-bajnoki címet nyert. Ugyanabban az évben négy országos rekordot döntött meg. 1972-ben vált valóra egy régóta dédelgetett álom, a mostani Turóczi Mózes Általános Iskolában (volt 3-as számúban) a tanulók rendszeres atlétika képzésben kezdtek részesülni. Felkészülésükkel Demeter István, Demeter Ibolya és Kiss Imre tanár foglalkozott. A Traktor Sportegyesületnél is különválasztották a futókat, az ugrókat és a dobókat. A vezető edzői tisztséget Kalith Attila töltötte be, a sprintereket Gligor Zoltán, a közép- és hosszútávfutókat Kalith Attila és Beke Ernő, az ugrókat Demeter István, a dobókat Kövér Sándor gondjaira bízták. 1974 Ambrus Erzsébet éve. Még nem szaladt be az országos élmezőnybe, de eredményeivel megdöbbentette a szakembereket. A junior III-as korosztályú atléta-tünemény négy országos bajnoki címet szerzett. 1975-ben Ambrus Erzsébet folytatta sikersorozatát. Ugyancsak abban az évben került Markó György is az élvonalba. 1976-os évben egy újabb csapat volt kialakulóban: Máthé Zoltán, Turóczi Anna, Márton Edit, Markó György és Dénes Jenő voltak az év legjobb kézdivásárhelyi atlétái, akik a következő évben is sorozatban szerezték meg a jó helyezéseket az országos versenyeken. 1979-es év újabb eredményeket hozott, igaz, hogy a helyezések szerényebbek voltak, mint az előző esztendőben és a minőség is elmaradt. 1979 végén a sok anyagi nehézség, a meg nem értés a város akkori vezetői részéről meghozták „eredményüket": sem Kalith Attila, sem edzőtársainak egy része nem vállalta tovább az atlétikai szakosztály irányítását, s így megszakadt tizenhat éven át tartó munka. A város életében lezárult egy sikerekben gazdag időszak.
  A 3-as számú általános iskola keretében a Demeter házaspár 1980 után is folytatta az atlétikát, de már nem születtek olyan kimagasló eredmények, mint az atlétika aranykorszakában.

A KSE újraalakulása után többször is felmerült az atlétika szakosztály újraszervezése, de Kalith Attila idős korára való tekintettel már nem vállalta az edzői teendőket. 2002 őszén következett be a fordulópont, amikor Kovács Ernõ testnevelő tanár irányításával újraalakult az atlétika szakosztály.   2003. február 19-én megtartott KSE-közgyűlésen az edző már arról számolt be, hogy több mint hatvan kisiskolás jár rendszeresen edzésekre a Sinkovits-pályára hétfőn és csütörtökön 17 órától. Az atlétika szakosztály vezetője Kovács Ernő (telefonszáma: +40 267 365 075).

Kovács Ernő

Kovács Ernő szakosztályvezető tanítványai élén

  2003. augusztus 9-én délelõtt a Vigadó művelődési ház emeleti kistermében közel száz egykori atléta - Balkán-, Európa- és országos bajnok, főiskolai világbajnok, országos csúcstartó és számos nemzetközi verseny győztese és helyezettje, volt edző - gyűlt össze együtt eleveníteni fel négy évtized eseményeit, a céhes város atlétikai életének negyven esztendős múltjára emlékezni. Az itthon élőkön kívül Németországból, Magyarországról és Ausztriából is hazajöttek páran. A találkozó kezdetén felcsendült az atléta induló, majd két kisgyermek a városzászlóval és az atléták zászlójával bevonult a terembe. Bandi Sándor főszervező javaslatára a jelenlevők egy perces néma csenddel adóztak elhunyt társaik emlékének, majd Török Sándor polgármester szólt az egybegyűltekhez, arra kérve őket, hogy támogassák Kovács Ernőt abban, hogy kis tanítványai az egykori nagy bajnokok nyomdokaiba léphessenek. Bandi Sándor a találkozó megszervezéséről szólva elmondta, hogy a Vitályos testvérek, Tünde és Kati e-mailon üdvözölték volt társaikat, s Máthé Zoltán szintén levelet küldött. Kalith Attila, az atléták népszerű Atti bácsija az atlétikai élet kezdeteiről, az elért kimagasló eredményekről szólt. Az egykori atléták közül többek között Balázs Károly, Jánó Mihály, Majorán István, Gáspár Zoltán Balkán-bajnok, Benke Józsefné Csiszár Mária, Lapikás Ildikó, Markó György Balkán-bajnok, Demeter Magda, Szigyártó Zsombor, Darvas László Balkán-bajnok, Kiss Emese, Ambrus Erzsébet Balkán-bajnok Atti bácsival közösen élményeikből elevenítettek fel vidám jeleneteket. A találkozó második felében bemutatásra került Kalith Attila Emlékeim, Kézdivásárhely fanatikus atlétái 1963 - 1979 című könyve, melyet a Bandi Családi Vállalkozás adott ki háromszáz példányban.

Kalith Attila a könyvbemutató végén dedikált

  A gazdag fényképanyaggal illusztrált könyv a helybeli Apex Print Nyomdában készült. A szerző dedikált. A bensőséges, családias hangulatú találkozó a Bujdosó vendéglőben közös ebéddel ért véget.