Labdarúgás - Az út végén, a hegy lábánál...
D-osztályos bajnok lett Kézdivásárhely labdarúgó csapata

Jövõ évi álmok: Európa bajnokság és központi fûtés

- Hogyan foglalná össze röviden a Nagy Mózes ISK asztalitenisz szakosztályának idei tevékenységét?
- A 2003-as év eseményekben gazdag volt, viszonyítva az elõzõ évhez színesebb és eredményesebb idõszak volt. A dicsõségtablónk új nevekkel bõvült, ugyanis a gyerek-fiúcsapatok országos bajnokok lettek, az ifjúsági és serdülõ játékosaink érmekkel gazdagították vitrinünket. Ugyanakkor nemzetközi kapcsolataink bõvültek, szakosztályunk sportolói idén Franciaországba is ellátogattak.
- Milyennek minõsíti a kézdivásárhelyi asztalitenisz támogatottságát az elõzõ évekhez viszonyítva?
- A sportnaptárt - mint a belföldit, mint a nemzetközit - sikerült teljes egészében befödni, köszönhetõen a kézdivásárhelyi tanács, valamint a lelkes szponzorok és támogatók jóindulatának.
- Mi az általános véleménye a kézdivásárhelyi sporttevékenységrõl?
- Az asztalitenisz szakosztály 22 igazolt sportolója mellé igazán elkelhetne még egy szakember, utalván arra, hogy jelenpillanatban két felnõtt A-divíziós ( férfi és nõi), valamint három ifjúsági divíziós ( két fiú és egy lány) mellett tevékenykednek gyermek, újonc és serdülõ korosztályú játékosok, néhányan közöttük a román válogatott tagjai. Ezt a tevékenységet igazán magas szinten egy edzõ nem bírja tartani. Érvényes ez a városunkban mûködõ sportszakosztályokra is. Az igazi eredményesség csak akkor kerülhet színre, amikor a felkészülés és a versenyzés megfelelõ elõkészítéssel történik.
- Mivel magyarázható az a fokozatosan súlyosbodó jelenség, hogy a kézdivásárhelyi fiatalok egyre inkább eltávolodnak a sporttevékenységek színterétõl?
- A '90-es évektõl kezdõdõen nagy liberalizmus jellemzi a gyerek- és ifjúsági tevékenységet, a fejlõdés magával hozta a sokoldalú tevékenységet, amely egy kellemesen kényelmesebb életforma felé tereli fiataljainkat, így a sport - és itt a minõségi sportra gondolok -, amely mindennapi edzésre kényszerít, sajnos igen kevés egyénnek tetszik.
- Melyek a következõ év nagy tervei?
- Szeretném, ha sportolóink még nagyobb hozzáállással, gyõzni akarással megerõsítenék jelenlegi ranglistahelyezéseiket, jelenlegi válogatott kerettagjaink pedig kijutnának az ifjúsági- és serdülõ Eb-re Budapestre. Ugyanakkor nagyon remélem, hogy egy régi álmunk valóra válhat, és központi fûtéssel indulhatunk neki a jövõ télnek…

Lejegyezte: Gyergyai Csaba

Bajnok a 250-es kategóriában
A gokart Ördöge idén is tarolt

Sikeres évet tudhat maga mögött maga mögött Ördög István kézdivásárhelyi gokartversenyzõ, bár a 2003-as idény a pilóta bevallása szerint sikerülhetett volna jobban is. Errõl nem õ tehet, a technika ördöge babrált ki vele, így csupán a 250 köbcentisben sikerült bajnoki címet szereznie. Jövõ évben csak a 125 köbcentis kategóriában versenyzik.
Milyennek értékeled a 2003-as évet?
Az idén két kategóriában, a 125 és a 250 köbcentisben indultam, de csak egyben, a 250-esben tudtam megszerezni a bajnoki címet.
Egy szerencsétlen eset folytán a 125-ös gokartom Vortex motorja felmondta a szolgálatot, így a harmadik bajnoki futam után kénytelen voltam kiállni. Sajnos a motor annyira tönkrement, hogy nem lehetett megjavítani.
Az idén nem csak Kézdivásárhelyen zajlottak a futamok. Milyennek értékeled a többi pályát?
Ez elmúlt idény alatt összesen négy pályán versenyeztünk, a céhes város Fortyogón levõ pályáján csak két bajnoki futamot tartottak és sor került egy barátságos megmérettetésre is. Kézdivásárhely mellett Aradon, Bákóban és Bukaresten is építettek pályákat, bár az aradi még nincs teljesen befejezve. Az új pályák minõsége nagyon jó, a bákóin nemzetközi versenyt is szerveztek. Akkor a külföldi versenyzõk elmondták: nem hitték volna, hogy Kelet-Európa ezen szögletében ilyen jól kiépített infrastruktúrával bíró pálya létezik.
Hány futamra kerül sor 2004-ben?
Jövõben is hat vagy hét futamból álló bajnokságra kerül sor, amelyekbõl kettõt remélhetõleg kézdin szerveznek meg, ugyanakkor újabb nemzetközi verseny színhelye lesz a bákói és a bukaresti pálya, ahol számos hírneves versenyzõvel lehet majd találkozni.
Milyen változásokra kell számolni jövõ évben?
Némileg változni fog a gokart szabályzata, fõleg a pilóták biztonsága és a csapatok költségvetését illetõen. Ez utóbbin azt kell érteni, hogy kevesebb pénzzel is lehet versenyezni, de ez a sportág továbbra sem lesz mindenki számára elérhetõ.
Jövõben csak a 125-ös kategóriában állsz majd rajthoz…
Az idén kaptam egy vadonatúj Parolli vázat Olaszországból, egy olyan csapattól, ahol a csapatvezetõ olyan hírneves Forma-1-es pilótákat nevelt, mint Alonso és Trulli. Tárgyalásokat folytatunk egy bukaresti csapattal is, tõlük egy új 125 köbcentis hajtómûre van kilátás, azzal akarok majd versenyezni. A 250-es kategóriából kiszállok, csak a 125-ösre koncentrálok, abban is szeretnék egy bajnoki címet is megszerezni.

A kosarazóink a "B" osztályban szerepeltek
Pénz nélkül nem lehet eredményt felmutatni

Évzáró beszélgetésünk Lénárt Adolffal, a Kézdivásárhelyi Sportegyesület kosárlabda szakosztályának vezetõjével készült. A szakosztály vezetõjétõl megtudtuk, bár sikerült eredményeket felmutatniuk, a "B" osztályban való 2003-as szereplésük nem túl fényes, utolsó helyen végeztek. Ennek ellenére az a maroknyi lelkes ember, aki a szakosztály tagja, nem csügged, ismét a B-divízióban próbálkoznak. A 2003-2004-es idény a beszélgetésünk idõpontjában már meg is kezdõdött.

Milyen eredményeket tud felmutatni a KSE kosárlabda szakosztálya ebben az évben?
A B-divízióban sajnos utolsó helyen végeztünk. Ettõl eltekintve azért fel tudunk mutatni néhány szép eredményt. A KSE kupát hazai környezetben megnyertük, Sepsiszentgyörgy és Gyergyószentmiklós csapatával mértük össze tudásunkat. Ugyanakkor Sepsiszentgyörgyön megnyertük a Zwack Unikum kupát is. A nyár folyamán Nagyatádon vettünk részt egy utcai kosárlabda bajnokságon, ahol Olaszország, Németország, Szlovákia, Horvátország és Magyarország képviseltette magát, itt is sikerült az elsõ helyen végeznünk.
B-divízióban játszanak. Milyen felkészültséget feltételez ez a kategória?
Eléggé magas a mérce és sajnos mi autodidakta módon tanultunk, ez a módszer a B osztályban nem túl szerencsés. Hátrányunk okát abban látom, hogy a kosárlabdának nincs hagyománya Kézdivásárhelyen, ebbõl kifolyólag nincsenek szakembereink. Ideális az lenne, ha tudnánk hozni valahonnan egy edzõt, egy-két tapasztalt játékost. Ugyanakkor ha megnézzük az ellenfeleinket láthatjuk: mindegyik város legalább háromszor akkora mint Kézdivásárhely, nagyobb a válogatási lehetõség is. Ellenfeleink olyan településekrõl jönnek, ahol a kosarazásnak 20-30 éves múltja van. A felsoroltakat megnézve ki lehet jelenteni, hogy el kell teljen öt-hat év, amíg mi is jelentõs eredményeket mutathatunk fel.
Említette néhány gondjukat. Mi az akadálya, hogy más településrõl edzõt fogadjanak?
Az anyagi lehetõségeink nem engedik meg ezt a luxust. A többi klubcsapat jobban van finanszírozva, azt is meg tudják engedni, hogy a különbözõ szakosztályokkal más-más edzõ foglalkozzék. Tekintélyes költségvetéssel rendelkeznek, mi évi 30-40 millió lejbõl kell gazdálkodjunk. Azok a csapatok, akik az elsõ helyért hajtanak a játékosoknak fizetést is biztosítanak, hogy azzal is motiválják õket.
2002-hez képest mennyiben változott a játékoskeretük?
Próbáltunk fiatalítani, az ifjúsági csapatból két-három embert a nagycsapatba állítottunk. Egyik célunk, hogy biztosítsuk a játékos-utánpótlást, és erre van is lehetõség. Még a tavaly alakítottunk mini kosárlabda csapatokat, ezek a nyáron részt vettek egy Sinaia melletti edzõtáborban.
Milyen terveik vannak jövõre nézve?
Természetesen tovább próbálkozunk a B-divízióban, a csapat játéka reménykeltõ.

Sikeres évadot zárt a sakk szakosztály
Ifjú tehetségek felnövõben

Sikeres évet zárt a Salamon Ferenc által vezetett KSE sakk szakosztálya. Az Enter Kft. jóvoltából - amely havi 50 euróval támogatta a szakosztályt - tanfolyamot tudtak mûködtetni és ezen kívül több megyénkbeli és megyén kívüli versenyen is részt vettek, amelybõl egy nemzetközi. A szakosztályvezetõtõl azt is megtudtuk, hogy van utánpótlás is, ígéretes tehetségek vannak felnövõben.

Hány versenyen vettek részt az idén?
A KSE keretén belül négy versenyt szervezett a Vigadó Mûvelõdési Ház. Sakkozókat hívtunk meg a KSE Napok, az Õszi Sokadalmával, de szerveztünk Mikulás-napi és húsvéti versenyt is. Ezenkívül a Vigadó besegít a Kertész Ferenc nemzetközi emlékverseny szervezésébe, amelynek színhelye vagy a kézdivásárhelyi mûvelõdési intézmény, vagy a csernátoni Haszmann Pál Tájmúzeum. Ezenkívül eljártunk svájci rendszerû villámsakk-tornára Kovásznára, Zágonba, Sepsiszentgyörgyre három alkalommal is, Barótra, Csíkszeredába, Székelyudvarhelyre és Gyergyószentmiklósra.
Milyennek értékeli a 2003-as évet?
Szép eredményeket tudunk felmutatni, sakkozóink jól szerepeltek. Hogy csak a legutóbbi, Gyergyószentmiklóson szervezett versenyt említsem, ahol szervezési hiányosságok ellenére Iochom Zsolt 21., Kovács János negyedik helyen végzett.
Mit nem sikerült megvalósítani 2003-ban?
Sajnos nem tudtam hivatalosan bejegyeztetni a KSE sakk szakosztályát az országos szövetségnél. Ennek az okát nem tudom, mert minden szükséges iratot elkészítettem: valószínû a bürokrácia süllyesztõjében tûnt el a bejegyzési folyamat. Ez is egy terv 2004-re nézve, mert hivatalos bejegyzés esetén a Romániai Sakkszövetséghez is tudnék pályázatot benyújtani. Már csak azért is, mert a kiszállások sokba kerülnek. Elég ha csak a kiszállási költséget és az egy fõre esõ 50 ezer lejes benevezési díjat említem. Ha helyben szervezzük meg, akkor még bírói díjat is fizetni kell. Szerencsénk, hogy van sakkpárosító programunk, így elég sok idõt spórolunk meg azzal, hogy a számítógép elvégzi ezt a munkát.
Hány tagja van a szakosztálynak, ki vezeti a tanfolyamot?
Hét felnõtt és 18 junior van benne a szakosztályban. A juniorok között van három-négy nagyon tehetséges sakkozónk, akik még felnõtt játékosoknak is meglepetést képesek okozni. Jelenleg Kovács Árpád elsõ osztályú sakkozó az oktatónk.
Milyen a szakosztály felszereltsége?
Sakktáblákkal úgy-ahogy el vagyunk látva, a svájci rendszerû sakkhoz elengedhetetlenül szükséges órákkal van gond, mert csak két szerkezetünk van. Kézdivásárhelyen egyébként ezen kívül még van két óra, ezekkel mindössze csak négy asztalnál tudunk játszani.

Otthonosan a víztornyon és a fogarasi hegycsúcsokon
A hegymászástól az ipari alpinizmusig

Gyalogtúrák szervezése, különbözõ hegycsúcsok megmászása, magas fák kivágása, a víztorony bádogburkolatának a kijavítása, az ünnepek elõtt a fõtéri fák feldíszítése - csak néhány dolog, amit a KSE-n belül mûködõ hegymászó-barlangászó szakosztály tagjai elvégeztek a 2003-as évben. Mindezt úgy, hogy az egyesülettõl kapott támogatást eléggé szûkön mérték, a felszerelésük árának nagy részét saját zsebükbõl kellett elõteremtsék - derült ki Szõcs János szakosztályvezetõvel készített beszélgetésünk alatt.

Melyik volt a szakosztály legnagyobb érdeklõdésnek örvendõ idei akciója?
Kétségtelen, hogy a 2003-ban második alkalommal megszervezett Bálványos-Katrosa gyalogtúra, amelyre számos helybelin kívül anyaországi vendégek is, Kézdivásárhely testvértelepüléseinek képviselõi is beneveztek. Erre a harmadik alkalommal megszervezett KSE napok került sor.
Sokat lehet látni téged a leglehetetlenebb helyeken, fák tetején, toronymagas daru kosarában. Ez szerint ipari alpinizmussal is foglalkoztok.
Való igaz, hiszen mi olyan helyekre is felmászunk, amelyek eléggé veszélyesek. Segítettünk az önkormányzatnak a tömbházak levõ magas fák kivágásánál, részt vettünk a fõtéren levõ fák ünnepekre való feldíszítési munkálataiban is. Ezenkívül újrapléheztük a Gábor Áron Mûszaki Oktatási Központ udvarán található 36 méter magas víztorony szélét is.
A szakosztály néhány tagja, ha nem KSE színekben is, de megfordulta magát kaukázusi, törökországi hegycsúcsokon is…
Berecki Barna és Molnár László fordulták meg e két országban magukat, néhány eléggé veszélyes hegycsúcsot másztak meg.
Hány tagja van a szakosztálynak?
Eléggé változó a létszám, én azt mondanám, hogy mintegy tíz ember van, akik igazán elkötelezték magukat e sport mellett. Egyébként 2004-ben azt szeretnénk, hogy bõvítsük a tagság létszámát. Olyan emberek jelentkezését várjuk, akik szívügyüknek tekintik, hogy környezetük tiszta legyen, megrögzött természetjárók.
Ha már tervekrõl van szó: milyen évnek néztek elébe?
Egy olyan programtervezetet állítottunk össze, amely nemcsak a régi tagok igazi csapattá való fejlõdését segíti elé, véleményem szerint kívülállók figyelmét is fel fogja kelteni. Már a téli szezonban megkezdjük a túrázást, januárban a Nagykõhavas-hegységbe tervezünk egy túrát. Februárban következne a Nagyhagymás-túra, a tavasz elsõ hónapján a Királykõre kirándulnánk. Áprilisban egy komolyabb technikai felkészültséget igénylõ túrát szerveznénk a Bucsecsibe, májusban a KSE-napok alatt ismét megszerveznénk a Bálványos-Katrosa gyalogtúrát, de az elõzõ évektõl eltérõen ezúttal két naposra tervezzük. Júniusban egy több napos hegymászó-barlangász tanfolyamot szeretnénk szervezni a Vargyas völgyében, júliusban a Békás-szoros, augusztusban a Szarvasok Völgye-Omu csúcs következne. Októberben a Fogarasi havasok gerincére készülünk, novemberben a Nagykõhavast vagy a Keresztényhavast tekintjük meg. Remélhetõleg a felsoroltakra elegendõ pénze is lesz a szakosztálynak.

Iskolai sport
A szakma elkötelezettjei

A céhes városban az utánpótlás nevelésben jelentõs szerepet töltött és tölt be a Nagy Mózes Elméleti Líceum mellett mûködõ ISK, jelenlegi nevén a Nagy Mózes Sportklub, ahol öt - kosárlabda, kézilabda, asztalitenisz, cselgáncs és futball - szakosztály tevékenykedik. Idén a helyi tanácstól 375 millió lej támogatást kaptak, ami jelentõs mértékben elõsegíti az iskolás sportklub zökkenõmentes tevékenységét. A sportklubnál zajló tevékenységrõl Szász Csaba címzetes testnevelõ tanárral, a kézilabda szakosztály vezetõjével beszélgettünk.
Az évek során mindig olyan iskolavezetõk álltak az intézmény élén - gondolok itt elsõsorban id. Deme László volt, és Bokor Tibor jelenlegi igazgatókra, - akik a komoly tanulás mellett nagyon felpártolták, támogatták és szerették a sportot, értékelni tudták a mindennapi mozgás, testedzés szerepét az élet bármely területén. Régebb, iskolák keretén belül léteztek sportosztályok is, de ezek az idõk során felszámolódtak, nem volt igény rájuk, nem voltak mûködõképesek sem tanulás, sem pedig sportolás, versenyzés szempontjából, mert legtöbbször nagy számban gyenge képességû gyermekek kerültek ezekbe az osztályokba. Elmondhatom, hogy a Nagy Mózes Elméleti Líceum keretén belül nagyszerû a kapcsolatunk az osztályfõnökökkel és a tanárkollégákkal, tehát a sportolni akaró diákok a tanulás mellett bátran készülhetnek, versenyezhetnek, különbözõ szakosztályokban és szakcsoportokban bajnokságokon vehetnek részt, mivel, ha jól beosztják az idejüket semmiféle hátrányuk nem származik, a sportolás nem megy a tanulás rovására, sõt ha jól teljesítenek a különbözõ sportágakban év végén az iskolazáró ünnepségen mindig dicsérõ oklevelet is kapnak.
- Kérem, mutassa be a szakosztályokat!
- A Nagy Mózes Sportklub öt szakosztályt mûködtet és 156 sportolót foglalkoztat. Ezek a szakosztályok a következõk: asztalitenisz (fiú és lánycsoport), cselgáncs (fiú és lánycsoport), kézilabda (lányok), kosárlabda (fiúk), valamint a 2003-as 2004-es tanévtõl hosszú idõ után újraindult a futball szakosztály, amelyik nem érdektelenség, hanem szakember hiány miatt szûnt meg. Itt el kell mondanom, hogy a sportiskolák keretén belül mûködõ katedrák, bármilyen szakosztályról is legyen szó, nem olyan népszerûek, keresettek, ha netalán megüresedés is áll be, mivel itt rengeteget kell dolgozni, keményen és szakszerûen, valamint nagyon sok szabad idõt és energiát feláldozni egy bizonyos eredmény elérése érdekében.
A sportklubnál címzetes testnevelõ tanárként jómagam, Grecu Stelian, Veres László és ifj. Dombi Gábor, valamint edzõként Dobolyi Aladár tevékenykedik. Grecu Stelian a kosárlabdánál egy tizenhat tagú kezdõ és egy tizenkét tagú minõségi csapattal dolgozik, az utóbbival az országos bajnokságon szerepel. Az általam vezetett kézilabda szakosztály két csoporttal mûködik, egy kezdõvel és egy minõségivel, akik ifi III-as, illetve ifi II-es korosztályúak. A két csoportban harminckét leigazolt sportoló tevékenykedik. A két csoportot nagyon jó képességû lányok alkotják, akik nem csak a sportban, hanem a tanulásban is jeleskednek. Mindkét korosztály az országos bajnokságon vesz részt. Az ifi III-asok a csoportjukban veretlenül az elsõ helyet foglalják el, nagy eséllyel az országos elõdöntõre való kijutásra. A kezdõ csoportból Albert Helga, Albert Helén, Csáki Éva, Varga Zsuzsa, Bernád Ágnes nevét említeném meg, akik nagyon szorgalmas, kitartó és tehetséges játékosok. Az ifi II-es csoport az országos bajnokság csoportjában hét csapat közül az elõkelõ második helyen áll, egy nagyon jó szereplés után szintén eséllyel az elõdöntõn való részvételen. Az ifi II-es csoportból Szabó Gabriella, Thiesz Panna és Grama Ioana nevét említeném meg, akikrõl szerintem még nagyon sokat fogunk hallani a kézilabda berkekben. Az asztalitenisz szakosztály Dobolyi mester irányításával egy kezdõ és egy minõségi csoporttal szerepel a beiskolázási tervben. Nyolc ifi, öt serdülõ, négy újonc és hat gyermek korosztályú igazolt sportolója van a szakosztálynak. A cselgáncs szakosztály egy tizenkét tagú kezdõ és egy nyolctagú minõségi csoporttal tevékenykedik Veres László irányítása alatt. Ifj. Dombi Gábor három kezdõ csoportban hatvan focikedvelõvel foglalkozik. Mindegyik szakosztálynak jók a külföldi kapcsolatai, csapataink minden évben több határon túli nemzetközi versenyen is részt vesznek.
Milyen a kapcsolatuk a többi iskolával, a testnevelõ tanárkollégákkal?
Jó a kapcsolatunk a többi iskolával, és különösen a Petõfi Sándor Általános Iskolával, ahonnan Kovács Elena szaktanár nagyon sok tehetséges diákot, sportolót irányít a nálunk mûködõ különbözõ csoportokba. Ugyancsak jó a kapcsolatunk a Nagy Mózes Líceum keretén belül dolgozó szakos kollégákkal, Kovács Ernõvel és Páll Emmával, akik szintén sok tehetséges diákot irányítanak a sportiskolához. Én úgy érzem, hogy az elfogadható, jó eredmények annak tulajdoníthatók, hogy mind az öt szakember, akik az ISK-nál dolgoznak nagyon lelkiismeretesek, szeretik azt, amit csinálnak, egyszóval a szakma elkötelezettjei. Minden szakosztály, a futball kivételével országos bajnokságokon vesz részt. Mindez a helyi tanácstól kapott messzemenõ támogatásnak, a lelkes és népes szponzoroknak köszönhetõ, amiért a szakosztályok nevében ismételten köszönetünket fejezzük ki. Külön köszönet az Apor Péter Szakiskola és a Gábor Áron Mûszaki Oktatási Központ vezetõségének a vendégcsapatoknak az itthoni versenyeken való díjmentes elszállásolásáért, amit mi is idegenben szervezett versenyeken díjmentesen visszakapunk.