Interjúk

2004-ben készült interjúk 2005-ben készült interjúk 2006-ban készült interjúk 2007-ben készült interjúk 2008-ban készült interjúk

  Az alábbiakban a KSE szakosztályvezetõinek, valamint a KSE-n kívül létezõ sportágak képviselõinek beszámolóját olvashatják

2009-04-14

Több figyelmet akar szentelni a kisklubokra
Lemond a magyar kapitány

Zallel Lászlót joggal tartják a magyar karate kiemelkedő alakjának, hiszen csak az elmúlt két év alatt, a magyar karate válogatott szövetségi kapitányaként kilenc aranyérmet szerzett Magyarországnak, köztük számos Európa-bajnoki címet felnőtt, junior és kadet korosztályban. Tanítványai két felnőtt világbajnoki ezüstéremmel és tucatnyi bronzéremmel büszkélkedhetnek. Zallel az elmúlt harminc év alatt öt danos mesteri rangra küzdte fel magát, 1987-ban saját edzőtermet nyitott, és a világszövetség által is számon tartott eredményeinek köszönhetően ma már övé az ország legerősebb karateklubja.

Ezelőtt hat évvel ehhez a rangos klubhoz csatlakozhatott a kézdivásárhelyi Sportingbudo Karateklub is, amely működése óta szintén jelentős hírnevet kovácsolt magának. A mester nemrég Kézdivásárhelyen vizsgáztatta tanítványait, akkor kérdeztük meg többek között azt is, hogy miként került kapcsolatba a helyi sportolókkal.

- Mikor ismerkedett meg a küzdősportokkal?
- 1979-ben, sok más fiatallal együtt én is a Bruce Lee-divat, a délkelet-ázsiai harcművészeti filmek hatására kerestem fel az edzőtermet. Persze, nem azt találtam, mint a filmvásznon láttam. Nem jöttek pár hónap után a sikerek, de bár türelmetlen voltam, mint minden fiatal, nem riasztott el a hosszas, következetes munka.

- Hogyan alakult ki ez a jól működő kapcsolat a kézdivásárhelyiekkel?
- Egyszerű személyes kapcsolatról van szó. Az egyik Budapestre származott kézdivásárhelyi, Kiss Botond edzésre járt hozzám, tőle szereztem tudomást az itteniek kitartó munkájáról.
- Ön vizsgáztatja őket, együtt járnak edzőtáborokban, tehát véleményt is nyilváníthat róluk.
- A három edző - Bartók Csaba, Kiss Dan és Vajik Csaba - munkáját kell kiemelnem, hiszen egy csapat eredményessége elsősorban a mestereken múlik. Öt éve figyelem a fejlődésüket, s mivel sokkal kevesebbszer látom őket, mint szeretném, szembetűnő az előrelépés. Tudok a nehézségeikről is, amin a magam módján úgy fogok segítni, hogy több figyelmet szentelek majd rájuk. Eldöntöttem, hogy lemondok a szövetségi kapitányi tisztemről. Tény, hogy a válogatott sok energiámat elveszi, sok olyan versenyre kell elutaznom, ami különösebben nem vonz, mert nagyon sok hétvégét töltök olyan emberek társaságában, akiket annyira nem szeretek. Ezért úgy döntöttem, hogy ezt a sok tapasztalatot, ezt a sok tudást, amire a harminc év alatt szert tettem, azokra az emberekre fordítom, akik igazából számítanak nekem.

- Nemrég Bukarestben a klub egyik sportolóját, a bajnoki címre esélyes Somai Lászlót igazságtalanul kizárták. Mi a véleménye erről az incidensről?
- Sajnos, a román karate még ott tart, ahol a magyar tartott tíz évvel ezelőtt. A bíráskodás nemzeti szinten részrehajló, és amíg nem hajlandók azon túllépni, hogy a házigazdáknak kell mindent megnyerni, bármilyen áron, addig elmaradnak a nemzetközi eredmények is.
- Egy általánosabb kérdéssel zárnám a beszélgetést. Ön szerint hány éves korban ajánlott a gyereket karate edzésre küldeni?
- Az én klubomban 4-5 éves gyerekek is járnak, ám legtöbb esetben a szülők azzal a céllal hozzák le őket, hogy levezessék a "fölösleges" energiájukat. Én viszont előre szoktam bocsátani, hogy csupán ezért ne hozzák, mert egy kisgyerek energiája kimeríthetetlen. Abban az esetben ajánlott a gyereket karate edzésre küldeni, ha azt akarják, hogy fegyelmezett, tisztességtudó legyen, tisztelje a nagyobbakat, gyámolítsa a gyengébbet. A karate nagy előnye, hogy bármelyik életkorban elkezdhető, akár 50 évesen is.

2009-02-23

"A hoki sem durvább sport, mint például a futball" - beszélgetés Márton Sándor jégkorongedzővel

Kézdivásárhelyen immár négy éve, hogy sikerült újraéleszteni a jégkorongot. A kizárólag ifjú sportolókra építkező Nagy Mózes Sportiskolának és KSE-nek ez az idő is elegendő volt ahhoz, hogy lekörözze a 1989 előtti eredményeket, holott azokat az éveket gyakran emlegetik a kézdivásárhelyi jégkorong aranykorának. De erről inkább hadd beszéljen Márton Sándor, az NMSK-KSE csapatainak edzője. Márton valósággal jégre született, hiszen óvodáskora óta hokizik, 1981-ig a csíkszeredai sportklubot erősítette. Akkor került Kézdivásárhelyre, ahol a szigetelőgyár csapatában és az ifjúsági Reménységben is játszott.

- Milyen idényt zártak a tavaly csapataink?
- Három korosztállyal vettünk részt a 2007-2008-as évi országos bajnokságban. A legfiatalabbak, az U 10-esek 32 mérkőzést játszottak, és a negyedik helyen végezték. Az U 12-esek 59 mérkőzésből szerezték meg az országos negyedik helyezést. Az U 16-osok a 45 meccs során szintén negyedikek lettek, ezen kívül elhozták az első helyezést és a gólkirályi címet a Bucsin-kupáról, a Szabadkán megrendezett nemzetközi tornáról pedig bronzéremmel tértek haza.
- Az idén sikerül megtartani ezeket a helyeket?
- Az U 12-esek öt forduló után a harmadik helyen állnak, és még csak egy turné van hátra, március 3-5. Között, Csíkszeredában. Reméljük, nem csúszunk hátrább a táblázaton. Az U 10-esek főként nemzetközi tornákon vettek részt, és az általunk rendezett KSE-kupán bizonyítottak. Az U 16-osoknak ment egy kicsit nehezebben a játék, ők sajnos eggyel lennebb csúsztak a ranglétrán, de jövőre minden bizonnyal helyrehozzuk.
- Van-e akiből kinevelni a jövő bajnokcsapatát?
- Több mint hetven gyermekkel foglalkozom, naponta három edzést tartok a csapatoknak, emellett 5-6 éveseket is igyekszem bevezetni a sportág rejtelmeibe. Örömmel mondhatom, hogy érdeklődésben, "gyermekanyagban" nincs hiány. Kihasználva az alkalmat, felkérem a szülőket, ne legyenek elfogultak a hoki iránt. Ez sem durvább sport, mint például a futball, ha azt vesszük, hogy milyen komoly védőfelszerelésben küldjük a játékosokat a pályára. Higgyék el, sokkal ártalmasabb a gyereknek, ha otthon a számítógép előtt ül. Küldjék csak edzésre, és meglátják, igazi jégkorongozót nevelünk belőlük. Nem akadály az sem, ha nem tud korcsolyázni: megtanítjuk, hiszen a mostani U 16-osok között is voltak olyanok, akik annak idején még járni sem tudtak a korcsolyával.
- A kezdőkkel is Ön foglalkozik? Mikor jut idő minden korosztályra?
- Csakis a huszonnégy órába beleférve, merthogy egyedül vagyok edző. Szerencsére szeretem a munkám, így nem sajnálom a ráfordított időt. Sajnos, a lánycsapatot egy ideje elhanyagoltam, de az ő esetükben ott van az is, hogy mivel kamaszodnak, nehezebben kezelhetők. Amint a szakosztálynak lesz még egy edzője, több időt és energiát fogok fordítani rájuk. Egy másik hiánypótló tevékenység a műkorcsolya szakosztályt beindítása lenne, hiszen sok kislány érdeklődött ez iránt. Bízok abban, hogy amint sikerül befödni a műjégpályát, minden ilyen jellegű problémánk megoldódik.
Dimény H. Árpád