|
Az alábbiakban a KSE szakosztályvezetõinek,
valamint a KSE-n kívül létezõ sportágak
képviselõinek beszámolóját olvashatják
2008-02-19
A nemzetközi porond sikeres ostroma
- interjú az NMSK asztalitenisz-szakosztályának edzőjével -
Még mielőtt Dobolyi Aladárral a Nagy Mózes Sportklub éremkovácsosával való beszélgetésre rátérnénk, és amiből kiderül, hogy a sportklub edzője a 2007-es évet tartja eddigi legeredményesebb évének, fontosnak tartok kihangsúlyozni egy eddig példátlan eredményt a kézdivásárhelyi asztalitenisz történetében. Valószínűleg sokakban nem tudatosult még, milyen mérföldkő egy kisvárosi klub életében az a tény, hogy egy ifjúsági és serdülő korosztályos válogatottban, amely az ország hat legjobb sportolójából áll össze, három sportoló az övéi közül kerül ki. Dobolyi Aladár egy szóval fejezte ki, hogy számára ez mit jelent: elégedettséget.
- Hogyan jellemezné a 2007-es esztendőt?
- Minden idők legeredményesebbikének! Több országos bajnoki címet és dobogós helyezést értünk el, érmet szereztünk a Balkán-bajnokságon, 6. helyezést az Európa-bajnokságon - ilyen helyezéssel pedig nem sokan büszkélkedhetnek. S ha nemcsak az eredmények szemszögéből közelítjük meg a kérdést, akkor sikernek könyvelem el azt is, hogy egy modern, központi fűtéssel felszerelt teremben tudunk dolgozni, ahol az új asztalok mellett adogatógép áll a rendelkezésünkre. Fontos az is, hogy a terem csak minket szolgál ki, és a nap bármelyik órájában használhatjuk. Ezenkívül a sportolóink próbálják mindazt alkalmazni, amit a magas minőség megkövetel, a következetes felkészülés, a sportszerű életmód, mindamellett, hogy az iskolában is méltóképpen megállják a helyüket.
- Az elmúlt év versenynaptárát figyelve, mintha az eddigiekhez képest sokkal több megmérettetésen vettek volna részt.
- Valóban nőtt a versenyek száma, hiszen valósággal betörtünk a nemzetközi színtérre. Az idei volt az az év, amikor sportolóim ott voltak a magyar, cseh, szlovák, szlovén, lengyel és portugál nyílt versenyeken, mind az ifjúsági, mind a serdülő korosztályban. Az A-divíziós felnőtt bajnokság őszi idényét a medgyesi Romgázéval azonos pontszámmal zártuk, holott itt az NMSK három ifjúsági és serdülőkorú versenyzővel szerepel.
- Minek tulajdonítható, hogy csak az idén robbantak be a nemzetközi versenymezőbe?
- Egyszerű a magyarázat: játékosaink most nőttek fel erre a szintre. Ez a generáció főkén annak köszönheti eredményességét, hogy előttük volt egy nagyon erős összetételű csapat. Nagyon fontos, hogy a mostani gárda Bedő Zoltántól, Lőrincz Zoltántól, Pál Csabától, Barti Szilárdtól, Szász Kingától, Borcsa Zselykétől, Mátyás Annamaritól és Munteanu Zsolttól tanult játszani. A jelenlegi élvonalban levő játékosaink számára sokat jelentett az, hogy 9-10 évesen együtt edzhettek a 15 éves és ugyanakkor kiváló játéktudással rendelkező "nagyokkal", hiszen korábban elsajátíthatták a fontos játékelemeket, mint annak idején a "tanítóik". Az előző generáció is szerzett országos dobogós helyezést, Bedő Zoltánból például országos bajnok lett. Néhányan közülük a profi asztaliteniszben találták meg a helyüket, Bedő Németországban, Szász Kinga Magyarországon játszik. A többiek sajnos már nem játszanak, holott még ketten-hárman magas szinten üthetnék a labdát Európa bármely országában.
- A jelenlegi csapatnak van már utánpótlása?
- Van már 14-16 gyerek, köztük lányok is, akikkel Kerekes Barna segédedző foglalkozik, hiszen én annyira foglalt vagyok a nagyokkal és a válogatottal, hogy egyedül nem bírom ezt a munkát. Barni harmadéves egyetemista a kolozsvári testnevelői karon, nagy segítségemre van, elégedett vagyok a munkájával. A legfőbb vágyam az, hogy még nyugdíjba menetelem előtt mellém kerüljön, a szakosztály kapjon egy második katedrát is, hiszen ez a feladat kinőtt egy ember kezéből.
- Mit várhatunk 2008-tól?
- A 2008-as évben összesen 36 hétvégén van előrejegyezve verseny, ezeken kettő kivételével részt veszünk. Emellett az olaszországi Termiben megrendezendő Európa-bajnokságra összpontosítok, ahol reményeim szerint két-három sportolóval jelen lehetünk, amennyiben a román ifjúsági és serdülő válogatottban játszó három sportolóm megőrzi a helyét. A 2008-as Európa-bajnokságon való részvétel a helyezésen túl azért is fontos, mert úgy érzem, tanítványaimnak a 2009-es év lesz a döntő: ha jól játszanak, akkor ott lehetnek Európa élvonalában. Persze, ez attól is függ, hogy milyen versenynaptárt biztosít számukra a szövetség; itt a nemzetközi megmérettetésekre gondolok, mert a román bajnokságban való játék sokat jelent ugyan, de nem elég ahhoz, hogy jól felkészültek legyenek.
- A neveltjeit mikor láthatjuk még az új sportcsarnokban?
- A gyermek korosztályú asztaliteniszezők országos egyéni bajnokságának sikerén felbátorodva 2008. május 16-18. között mi leszünk a házigazdái a serdülő egyéni országos bajnokság döntőjének. Ez nagy megtiszteltetés számunkra, lévén hogy ez a korosztály már Európa-bajnokságon is szerepel. Amúgy olyan városok elöl halásztuk el ezt a lehetőséget, mint Buzzó, Arad vagy Konstanca. Ezenkívül októberben egy rangos nemzetközi versenyre is sor kerül, ugyancsak az NMSK szervezésében.
Dimény H. Árpád
2008-02-19
Országos bajnokot nevelt a cselgáncs-klub
-- interjú Veres László cselgáncsedzővel -
Veres László több mint hét éve vette át az NMSK cselgáncs-szakosztályának irányítását. Feladatkörét ez talán nem is fedi teljesen, hiszen mindamellett, hogy edzőként irányítja népes csapatát, hetente többször erőnléti, valamint taktikai felkészítést tart, ő kutatja fel az esetleges támogatókat, szervezi meg a versenyekre való szállítást, és mondhatni, szinte hetente viszi egyik versenyről a másikra a fiúkat. Jó menedzserként tudja, hogy nem elég a kiváló eredményeket begyűjteni, a polcokon sokasodó érmekről és serlegekről néha letörölni a port - folyamatosan népszerűsíteni kell mind a dzsudókák sikereit, mind a sportágat. Ezt teszi ezúttal is, miközben a 2007-es év mérlegét elemzi.
- Most jött el az ideje annak, hogy az a generáció, amellyel óvodás kora óta foglalkozom, learassa az eddigi kitartó munka gyümölcsét. Az előző években is voltak jó eredmények országos szinten, nemzetközi tornákon is számos győzelmet arattunk, de idén az 1991-es korosztályos fiúk, Varga, Kobrizsa, Bartók, Majláth, Máthé, Cziffra, Székely, Kartis, Gál neve többször és méltán szerepelt a sajtóban.
- Az előző generációnak is voltak a sztárjai. Róluk mit lehet tudni?
- Közülük már csak Kanabé Sándor űzi ezt a sportot versenyszinten; testnevelői szakot végez, a brassói Dinamo csapatának a tagja. Társa, Görög András, aki szintén a Dinamónál szerepelt, egy év után otthagyta az egyetemet, és hazajött. Felnőtt szinten megfelelő támogatottság nélkül nincs lehetőség fenntartani, működtetni egy csapatot, így azok a sportolók, akik nem tudnak érvényesülni az egyetemi kluboknál, sutba dobhatják a kimonójukat.
- 2007-ben hány versenyre sikerült eljutni?
- Huszonhat helyszínen képviseltük Kézdivásárhelyt, Bécstől Genováig. A egyik legszínvonalasabb nemzetközi tornán, a paksi Atom-kupán a nyolc kézdivásárhelyi fiúból heten szereztek érmet, ebből négy arany lett. A bécsi nyílt versenyen a nyolc sportoló közül szintén heten álltak dobogóra. Ami azonban még ezeknél is fontosabb, és precedens nélküli, hogy két sportolónk bekerült a korosztályos román válogatottba.
- Kikről van szó?
- Gáll Domokos (90 kg) az U 17-es válogatott tagja. Ő a Máltán megrendezett Európa-bajnokságon is szerepelt, az év végére azonban átlépte a korosztályt, és meghívást kapott az U 20-as válogatottba is. Ezenkívül 66 kg-ban Lukács Arnold is felverekedte magát ugyanezen válogatott tagjai közé.
- Az országos bajnokságokon is jobb eredmények születtek, mint az előző években.
- Az NMSK az U 13-as, U 17-es és U 20-as korosztályok országos versenyében méretkezett meg, mindenikben döntős szereplést harcolt ki. Ez hat érmet eredményezett egyéniben, kettőt csapatversenyben. Az U 17-es aradi döntőn Gáll Domokost ezüst-, Kartis Arnoldot, Kobrizsa Szabolcsot és Varga Róbertet bronzéremmel díjazták. Az U 15-ösöknél Lukács Arnold a 60 kg-os súlycsoportban szerzett országos bajnoki címet. Az 1995-'96-ban született versenyzők közül az ozsdolai csapatunknál edző Tamás Janka bronzérmes lett.
- A klub egyedi színfoltja a csapatbajnokságoknak. Ön szerint ez minek köszönhető?
- Az U 17-es korosztály 2007-es évi csapatversenyében az NMSK egy színtiszta kézdivásárhelyiekből álló gárdával állt versenyszőnyegre, s így szerzett bronzérmet, holott a jelenlevő 11 csapat mindenikében akadt egy-két kölcsönkért, "húzó" sportoló. Míg más klubok nem tudnak ilyen csapatokat összeverbuválni, mi ebben a korcsoportban minden súlycsoportban versenyzőt tudunk indítani. Ezt az előnyünket még 3-4 évig megőrizhetjük annak ellenére, hogy 2008-ban korosztályt váltunk, és az U 20-asban kell helytállnunk, mint "gólyák". Az U-15-ös korosztály csapatversenyében már nem tudtunk egy teljes csapatot összeállítani, így a tavaly is a Csíkszeredai Sportklubbal társultunk, ahol az NMSK-t Lukács Arnold képviselte, aki mind a négy mérkőzését megnyerve, aranyéremhez segítette a közös gárdát.
- Milyen anyagi támogatottságot élvezett az NMSK az elmúlt évben?
- Iskolás sportklubként abban a szerencsés helyzetben voltunk és vagyunk, hogy a tanügy-minisztérium számos kellékkel, tatamival, erőgéppel szerelte fel az edzőtermünket, és támogatást kaptunk edzőtáborozásra is. Ezenkívül állandó támogatóinknak, Kézdivásárhely önkormányzatának, a megyei tanácsnak és az S'mode Rt.-nek is köszönhetjük, hogy egyetlen versenyről sem maradtunk le pénzhiány miatt.
Dimény H. Árpád
2008-02-19
Jég nélkül nem hoki a hoki
Két éve már, hogy a kézdivásárhelyi jégkorong amerikai mecénása, Mátyás Attila támogatásával a műjégpályát használatba vehette mind a nagyközönség, mind a jégkorongcsapatok. Időközben felépült az akár ezer nézőt is kiszolgáló lelátó, alatta a központi fűtéssel felszerelt öltözők, illemhelyek, mosdók állnak rendelkezésre, s ezzel egy időben megszületett a döntés a pálya befödésére. A folyamatban levő befektetés új jövőt nyit meg az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő jégkorong kedvelői előtt. Gondok azért még mindig akadnak, főként edzőhiány és a műjég előállítása okoz fejtörést. Ezekről, valamint a KSE és NMSK keretében működő csapatokról kérdeztük a jégkorong-szakosztály elnökét, Máthé Zsoltot.
- Milyen az érdeklődés az ifjúság körében a jégkorong iránt?
- A felnőtt csapatunk mellett szakosztályunk jelenleg három korosztályos fiú- és egy lány-együttest tud pályára küldeni. Érdeklődésben nincs hiány, ez abban is megmutatkozik, hogy naponta lehet látni hokibottal edzésre siető fiatalokat, függetlenül attól, hogy sikerült-e jeget előállítani vagy sem. A legkisebb korosztályban (U 10-es generáció, 1998-2000 között született gyerekek) tizenkét aktív jégkorongosunk van, akik mint igazolt játékosok szerepelnek a klubnál. Felsorolnám a nevüket, hiszen megérdemlik: Barbócz Botond, Barbócz Zsolt, Benkő Ákos, Csurulya Csongor, Daczó Alpár, Gajdó Tamás, Gál Dávid, Kis Balázs, László Hunor, Okos Erik és Szántó Szabolcs. A fiúk ezenkívül be vannak iratkozva az országos bajnokságba is. Ez a nagyobb korosztály versenyétől annyiban különbözik, hogy a csapatok keresztpályásan játszanak, 3+1 felállásban. Nem szokásom külön méltatni a játékosokat, de kivételt kell tennem Molnár Balázs kapus esetében. Ez a 8 éves fiú, zsenge kora ellenére is válogatott szintű játékot produkál, eddigi az összes mérkőzésén felhívta magára figyelmet.
- A másik két fiúcsapat is jól szerepel?
- Az U 12-es generációnál (1996-1998-asok) húsztagú a keretünk. Ők már rendelkeznek egyfajta rutinnal, hiszen már a tavaly is részt vettek az országos bajnokságban. Fejlődésük a gyergyószentmiklósi országos tornán szerzett hat győzelmükben mutatkozik meg, hiszen korábban egyetlen mérkőzést sem sikerült megnyerniük. Sikerült legyőzniük Csíkszereda és Gyergyószentmiklós második számú válogatottjait! Több jégedzéssel látványosabb eredmények születnének. Az U 16-os fiúk (1993-94-ben születettek) közül többen is a felnőtt csapatunk sorait erősítik. Az, hogy egy teljes egészében kézdivásárhelyiekből álló csapatot tudunk felvonultatni, egyrészt anyagi megfontolásból jó, de így az utánpótlás is több lehetőséget kap, hogy a jégen legyen, s hogy a felnőttekkel játszva fejlődjenek.
- Az igazat megvallva, amikor először hallottam a lány "kommandóról", arra számítottam, hogy mindez csak ideiglenes fellángolás.
- Örömmel jelenthetem ki, hogy nem az. Az együttes 17 tagot számlál, s már vannak újabb jelentkezők. A kezdőcsapat a következő: Barabás Ágota, Bokor Kinga, Deme Johanna, Fazakas Andrea-Mónika, Jakab Melinda, Kelemen Andrea, Márton Henrietta, Pap Eszter-Edina, Pap Eszter, Pupăză Andrea, Ugron Eszter, Vántsa Klaudia-Katalin, Zátyi Csilla és Zsigmond Eszter. Az újdonság az, hogy beírattuk őket is az országos bajnokságba, az erdélyi régióban versenyeznek, az első mérkőzésükre Gyergyóban kerül sor.
- Oldódott-e meg az edzőhiány kérdése, és mikor működik majd teljes kapacitással a műjégpálya?
- Továbbra is edzőgondjaink vannak. Annyi a jó hír, hogy Márton Sándor hivatalosan is sportoktatói kinevezést kapott a tanügytől. A jéggyártáshoz szükséges gépet még mindig nem sikerült megfelelően beállítani, anélkül üzembe helyezni viszont túlságosan veszteséges lenne. Felmerült egy új gép vásárlásának az ötlete is, mert az idő ellenünk dolgozik. Gép nélkül nincs jég, csak ideig-óráig, s anélkül nem tudunk dolgozni, eredményeket felmutatni, még akkor sem, ha befedik a pályát. Egy jól működő hűtőrendszerrel a fedett pálya nyolchónapos jeget jelent a városnak, nekünk elegendő edzést ahhoz, hogy az élvonalba juttassuk csapatainkat. Hiszen mi sem vagyunk gyengébbek, mint például a csíkszeredaiak, és ezt remélhetőleg be is fogjuk bizonyítani.
- Mit jelent a KSE-nek ifj. Deme László jelenléte a szövetség vezérkarában?
- Képviselőnk amellett, hogy társaival a romániai jégkorong előmozdításán fáradozik, ami nekünk is érdekünk, a kéréseinket, problémáinkat tolmácsolja. Nemrég húsz felszerelést igényeltünk, ezenkívül egy módosítást is előterjesztettünk a versenyek időpontjára vonatkozólag, azt, hogy ne iskolaidőre időzítsék. Ilyen "apróságokban" is képvisel bennünket Deme László.
Dimény H. Árpád
2008-02-19
A szakszerű munka hozza meg az eredményt
- beszélgetés Szász Csaba kézilabda-edzővel -
Ki ne emlékezne a Nagy Mózes Sportklub többnyire 1988-89-es korosztályú lány kézilabda-együttesére, Szász Csaba edző aranycsapatára? A sportág rajongói bizonyára igen, hiszen az ország 52 sportiskolája közül a legtöbbet maguk mögé igazították, és három egymást követő évben ott voltak az országos döntőn. Ha még "kapnak" egy évet, lányaink az országos bronzérmet minden bizonnyal aranyra cserélték volna. A nosztalgiázásnak véget vetve el kell mondanunk, hogy az új, jelenleg az ifjúsági III-as bajnokságban szereplő gárda is megérdemli a figyelmünket. S hogy ezt ne csak az idei mérkőzéseik statisztikájával támasszuk alá (amúgy veretlenül és csoportelsőként zárták az évet), edzőjüket, Szász Csabát kértük fel eredményeik értékelésére.
- Az "aranycsapat" tagjait, ha már ezt a nevet ragasztotta rájuk a sajtó, ötödik osztályos koruktól edzettem. Amikor felbomlott a csapat, a legtöbben még csak tizedikesek voltak. Két év kiváló szereplés várt volna ránk, hiszen akkor "értük utol" a korosztályt, addig mindig nálunk idősebbekkel játszottunk.
- Miért is kellett feloszlania ennek a sikeres gárdának?
- A kezdő hétből ketten végeztek a középiskolával, azonkívül az Albert testvérek bejelentették, hogy Magyarországra költöznek, ahol egyben új lehetőségek nyíltak meg előttük a kézilabdában. Ezek után már nem tudtam felállítani korosztályos csapatot. Emiatt keserű a szájízem, de ugyanakkor nagy elégtétel számomra, hogy az általam betanított hét kezdő emberből hat a szuperligában játszik. Thiesz Panna jelenleg a győri klub egyik szatellit-csapatát erősíti, Albert Helga a Fradi színeiben ér el egyre jobb eredményt, ahol Albert Helén eddig le volt sérülve, de most már elkezdte az edzéseket, Szabó Gabriella a brassói Rulmentul leigazolt játékosa, de jelenleg a sepsiszentgyörgyi MSC színeiben szerepel, Grama Ioanára a nagybányai, Bardócz Emőkére a Ploieşti-i A-osztályos együttes csapott le.
- Amikor a mostani csapatot alakítgatta, azt nyilatkozta, attól tart, hogy nem tudja visszavenni a mércét, s ez elkedvetleníti a lányokat. Beigazolódott a félelme?
- Sokféle félelemmel küszködtem. Bevallom, nem vártam, hogy ilyen jól szerepeljen a csapat. Ezzel nemcsak én voltam így, más klubok edzői is abban reménykedtek, hogy a korábbi sikersorozatunk megtörik, és végre elégtételt vehetnek rajtunk. Az, hogy mégsem így történt, azt bizonyítja, hogy a szorgalom, a kitartás, az ambíció és a szakszerű munka meghozza az eredményt. Lassan három éve játszanak együtt a lányok, s ami a legjobb, hogy ezenkívül még 4-5 évet lehetnek együtt.
- Hosszas felkészülés után dobta be őket a mélyvízbe. Volt ennek különösebb oka?
- Amikor a csapatot verbuváltam, kevés volt a gyerek, akivel dolgozni lehetett, ugyanis a KSE is indított egy szakosztályt. Válogatásról nem lehetett szó, azzal kellett dolgozni, aki rendszeresen járt edzésekre. Amúgy gondunk adódott a sportolók "táliájával", azaz magasságával is, ezért úgy döntöttem, nem íratom be őket a bajnokságba. Az előkészítő tornákon ugyanazokkal a csapatokkal játszhattunk, csak kevesebb anyagi ráfordítással. Most learatjuk a hároméves képzés gyümölcsét, a hosszabb felkészülés elérte a célját. A lányok elindultak ugyanazon az úton, amit az aranycsapat kivert előttük.
- Hol az út vége?
- Még hátra van négy torna: Nagyszebenben, a brassói Dinamo otthonában, Segesváron, majd az utolsó márciusban, a KSE szervezésében. Ezektől függetlenül azt merem mondani, hogy mindenképpen kijutunk a csoportból, s ezért már az országos elődöntő megszervezésének ötletét dédelgetem. Az egyetlen akadály, ami egy ilyen nagyságrendű versenynek eddig útját állta, a sportcsarnok megnyitásával elhárult. Pályázatot nyújtottam be a Román Kézilabda Szövetséghez, ugyanakkor számítok a város vezetőségének támogatására is, hiszen egy ilyen rendezvény szervezésének fontos kitétele, hogy a csapatoknak bérmentesen bocsássák rendelkezésükre a termet. Amennyiben sikerül az elődöntő helyszínét Kézdivásárhelyre költöztetni, akkor minden bizonnyal a döntőnek is mi lehetünk a házigazdái, persze, ezúttal a költségeket már a szövetség fizeti. Számunkra ez azért is fontos lenne, mert a hazai pálya lényegesen növelné esélyeinket.
- Úgy tudom, nemcsak a pályán nyújtott tudása miatt rendkívüli ez a csapat.
- A szövetség három "táliás" játékost ír elő minden csapatnak. Az NMSK-nak ebből hét van, három közülük ún. "duplatáliás": Demeter Hanna 1,79, Tamás Réka 1,78 és a Kovásznáról igazolt kapusunk, Balázs Klaudia 1,77 m magas. Mint minden más klubnak, eddig nekünk is sok gondot jelentett a "táliahiány", de többé nem fog. Ezenkívül van két vendégjátékosunk Zetelakáról, kettő pedig Székelyudvarhelyről, ugyanis ott nincs ifi III-as csapat. A teljes névsor: Fülöp Krisztina kapus, Mátis Henrietta, Kovács Ágota, Szima Eszter, Fazakas Csilla, Hegyeli Emőke, Nagy Emese, Szabó Csilla, Chiratchu Andrea, Kerestély Mónika, Szász Zsuzsa és persze a három lány, akit már korábban említettem. Remélem, ebben a felállásban vághatok neki a 2008-as, immár junior II-es korosztályú bajnokságnak is.
Dimény H. Árpád
2008-02-19
Négy játékossal az országos válogatottban
- interjú Lénárt Adolf játékos-edzővel -
Igazi tömegsportnak számít a kosárlabda Kézdivásárhelyen, a B-osztályos felnőtt férficsapaton kívül ugyanis még számos, különböző korosztályú gyerek-együttes működik a KSE, valamint az NMSK égisze alatt. S akkor még hol vannak a különböző fesztiválok, városi rendezvények, sportnapok keretén belül "megmozduló" kosárlabda-rajongók? Akad belőlük bőven. Mondjuk ki, és nem hízelgésnek szánjuk, mindez annak köszönhető, hogy Lénárt Adolf és társai - többnyire a szakosztály B-osztályos férfi csapatának tagjai - évekkel ezelőtt elkezdtek játszani. Először csak kedvtelésből űzték ezt a sportágat - valószínűleg manapság is ezért tartják amatőr játékosoknak magukat -, majd a fiatalok körében tapasztalhat, egyre növekvő érdeklődés következtében vállalták a város jövőbeli csapatának a nevelését.
- Egészen pontosan hány csapata van a szakosztálynak?
- A Nagy Mózes Sportklub két fiúcsapattal, egy ifjúsági II-es és egy ifjúsági III-as gárdával szerepel az országos bajnokságban. Ezenkívül az NMSK belül is létezik Mini I-es és Mini II-es csapat. A KSE égisze alatt működik a B-divíziós felnőtt csapat, a két ifjúsági lány-együttes, továbbá kettő a Mini-korcsoportban. Ez idáig kilenc, s ha hozzászámoljuk, hogy Bereckben, Gelencén és Kovásznán is indítottunk egy-egy csapatot, ugyancsak a KSE színeiben, akkor kétségkívül miénk a legnépesebb szakosztály.
- Útjára indult egy városi bajnokság is, amit azért díjaztak sokan, mert az amatőr csapatok is lehetőséget kaptak a versenyzésre. Mi az oka annak, hogy ez abbamaradt?
- Tavasszal kezdtünk neki, először négy-öt fordulósra terveztük, de meghosszabbítottuk, s mivel elhúzódott, a nyári vakációs hangulat miatt leállítottuk egy időre. Az ősszel egy olyan zsúfolt versenyprogrammal találtuk szembe magunkat, hogy se időnk, se energiánk nem maradt ezt is összhangba hozni egyéb teendőinkkel. Talán ha akadna néhány ember, aki levenné a vállunkról a terhet, akkor folytatni lehet a bajnokságot. Egyszerre nem lehet pénz után szaladgálni, bírókat keresni, azokat ellátni, edzéseket tartani, s még bajnokságot is szervezni. A szervezés oroszlánrésze rám és Farkas Alpárra hárul, ezenkívül még besegít Minescu Ioan, Bartók Barna és Csüdör Emese is.
- Úgy érzem, a kosárlabda-szakosztály támogatottsága nem egyenesen arányos a sportolói létszámával, a befektetett munkával.
- Nem titok, hogy az első perctől kezdve sokat kellett áldozzunk azért, hogy ez a sportág a megfelelő elismerésben részesüljön. A kosárlabdának nincs hagyománya mifelénk, ennek ellenére a fiatalok hamar megszerették, mert dinamikus, és mindenkinek nyújt sikerélményt. A támogatottságunk azonban most sem fut el. Ahhoz mérten, hogy mennyi sportolót foglalkoztatunk, hány leigazolt sportolónk van, minimális az önkormányzati támogatás, amiből a szakosztályunknak gazdálkodnia kell. A pénzleosztásnál figyelembe kéne venni az olyan dolgokat is, hogy csak az idén négy játékosunk jutott be az országos válogatottba, Csillag Angellát megvásárolták tőlünk, Kolozsvár Domokos Rékáért harcol, a legkisebbek közül Dancs Eszter már kétszer kapott meghívást a válogatottba, a junior III-as fiúk már a bajnokság vége előtt bejutottak az ország első 16 csapata közé, s négy országos válogatott tartotta edzőtáborát Kézdivásárhelyen. Az ilyen eredmények figyelembevételével kellene elosztani a pályázati pénzeket. Azt kell mondjam, a város vezetősége nem szentel kellő figyelmet erre a sportágra.
- Egy évvel ezelőtt felmerült a B-osztályos csapat feloszlatása, nemcsak az anyagi támogatás, de edzőhiány miatt is. Hogyan sikerült orvosolni ezt a gondot?
- A saját zsebünkből fizettük ki a benevezési díjat, s most is erőfeszítésbe kerül, hogy a csapat ne szűnjön meg, az ifjúságnak legyen, ahová belenőnie. Profi edzőnk továbbra sincs, pénzt sem kapunk többet, ezek nélkül mi sem vagyunk csodákra képesek. Annak ellenére, hogy nem tudunk a B-osztályra áldozni, itt is érezhető a fejlődés, hiszen az első három mérkőzésből kettőt megnyertünk.
- Az utánpótlás-csapataink felveszik-e a versenyt a más klubokéval?
- Vegyük összehasonlításul Sepsiszentgyörgyöt, ahol számbelileg szinte ugyannyi csapat működik, mint nálunk, azzal a különbséggel, hogy ott öt fizetett katedra van, míg nálunk csak egy, a Farkas Alpáré. Mind a fiú, mind a lány csapatok évente 40-50 ezer lejes támogatást kapnak az önkormányzattól, míg nálunk a KSE utánpótlása 2500 lejt kapott2007-re, a B-osztályos csapat pedig 3 ezret. Egyedül az NMSK-nál javultak a körülmények, ők legalább kapnak pénzt versenyszervezésre és utaztatásra is a tanügy-minisztériumtól.
- Milyen célkitűzésekkel vágnak neki a következő idénynek?
- Most, hogy az ifjúsági III-as korosztályú fiúk és lányok bekerültek az ország legjobb tizenhat együttese közé, arra összpontosítunk, hogy a verseny következő szakaszában olyan eredményeket érhessünk el, ami az első tíz közé helyezi őket. Lányaink esetében azért szenzációs ez az eredmény, mert egy-két évvel kisebbek ellenfeleikhez képest, tehát igazából két év múlva lesznek ütőképesek. Akkor majd magasabbra emeljük a mércét.
Dimény H. Árpád
2008-01-21
A korcsolyázást nem lehet elég korán elkezdeni
Szépen fejlődnek a hokisaink
Január 18-20. között a kézdivásárhelyi műjégpályán lezajlott az U12-es országos jégkorong bajnokság északi csoportjának II. fordulója, amelynek érdekessége, hogy városunk először adhatott otthont egy ilyen rangos megmérettetésnek, s így fiatal hokisaink hazai pályán, hazai közönség előtt bizonyíthatták tudásukat.
A háromnapos verseny ideje alatt ismét bebizonyosodott, hogy a kézdivásárhelyi sportkedvelő közönség még mindig nem barátkozott meg kellőképpen a jégkorong légkörével, a lelátón ugyanis a lelkes szülőkön kívül, nagyrészt a vendégszereplő csapatokat kísérő személyek foglaltak helyet. És ezért a kedvezőtlennek cseppet sem nevezhető időjárás sem okolható.
Mivel az U12-es bajnoki fordulóval egy időben a kézdi Bikák U16-es korosztályú csapata Karcfalván játszott bajnokit, Márton Sándor edző irányítása alatt, így az itthoni pályán szereplő juniorok vezetését ideiglenesen id. Deme László vette át. Őt kértük arra, hogy vonja le a hokis hétvége tanulságait.
Deme László
- Milyen pozitívumot hozott magával ez a három nap?
- Újdonságnak számít Kézdivásárhelyen az ilyen jellegű jégkorong-torna, lévén, hogy ezen a jégpályán ez az első ilyen szervezett bajnokság. Jó pontnak számít, hogy a vendégek kivétel nélkül elismerően nyilatkoztak a számukra biztosított körülményekről, és elégedettek voltak a jég minőségével is.
Furcsának tűnhet, de én nem annyira a győzelmet tartom lényegesnek, hanem sokkal inkább azt, hogy a gyerekek folyamatosan játszanak, megmutatják magukat, tapasztalatot szereznek, és ezáltal Kézdivásárhely ismét bekerülhet a hoki forgatagába. Csak így lehet fejlődni. Úgy tűnik, ez már valamennyire sikerült is, mivel a következő hétvégékre különböző tornákra hívták a csapatot, csapatokat, beleértve az U 16-ost is.
Nem kell durvaságtól tartani
- Mi okozta a legnagyobb gondot ebben a fordulóban?
- Talán az egyik legnagyobb problémánk az, hogy nagyon kevés gyerek van a csapatban. Míg például Csomafalva 4 sorral - tehát 20-21 gyerekkel - játszik, mi csak 12-13-mal, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a mi játékosaink a 15 percből 7 és felet játszanak, ők viszont 3 perc körül, tehát nincsenek akkora megerőltetésnek kitéve. A három nap leforgása alatt 7 mérkőzést játszottunk, ami valljuk be, nem kis terheléssel jár.
- Mivel magyarázná a nézőközönség távolmaradását?
- Igen, valóban megfigyelhető volt az a tény, hogy a tribünben inkább idegen nézők - csíkiak, csomafalviak, gyergyóiak - voltak szép számban, míg kézdiek nem annyira. Ez talán az érdektelenségnek tudható be. Remélem, hogy hamarosan eljön az az idő is, amikor a honi közönséget is érdekelni fogja a hoki, és nagyobb létszámmal kijönnek szurkolni a csapatunknak. Nem kell itt durvaságtól tartani, a mostani fordulót is a fair-play jellemezte a gyerekjátékosok körében, sőt az edzők közt is, annak ellenére, hogy ez egy kemény sport, és mint tudjuk, a tengerentúli hoki bajnokságok például a verekedésekről is szólnak.
Örökös küzdelemre edződve
- Mivel lehetne buzdítani a gyerekeket arra hogy kipróbálják ezt a sportágat?
- Sajnos az a jellemző, hogy a szülő kijön, megnéz egy meccset, és azt látja, hogy a gyereket felszorítják a palánkra, nagyot ütnek rá, és ezért félti. Ez normális reakció, de itt már olyan felszerelés van, hogy sokkal kevesebb a sérülés, mint például a futballban, mivel védett a gyerek. Baleset történhet persze, de ez mindenben benne van. A szülők egy része azt mondja, hogy durva sport, én inkább férfiasnak mondanám. Az egyik volt gyergyói válogatottat idézve, a jégkorongozók az életben mindig megtalálják a megfelelő utat, hiszen már kiskorukban megtanulják azt, hogy az élet törtetésből és örökös küzdelemből áll. Nem lehet örökre lombikban tartani a gyereket, az életben is, akár a jégpályán, ő maga kell megtalálja a saját helyét; mindenhol ütnek, de tovább kell menni.
- Ha már szó esett a felszerelésről...
- Mátyás Attila adománya a felszerelés, jelen pillanatban 70 és egynéhány van belőle. Ez amerikai felszerelés, tehát ilyen jellegű gondok nincsenek. Érdekességképpen ma egy jégkorong-felszerelés tetőtől talpig olyan 2500-3000 lejbe kerül, 50 euró egy közepes minőségű bot. Tehát nem kevés költséggel jár. Ismét Mátyás Attila érdeme, hogy már úton van egy újabb rend felszerelés, ami rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen például Gyergyóban, Csíkban a szülők saját zsebből fizetik mindezt (Csíkszeredában például törvényszerű, hogy a dresszen kívül mindent a szülőnek kell állnia). Ez nálunk nem így van, persze néha előfordul az is, hogy a szülőnek hozzá kell járulnia mondjuk egy kiszálláshoz, de még így is lényegesen olcsóbb, mint máshol.
"A szülők mellettünk állnak"
- Azért nálunk is vannak roppant lelkes szülők, akik kijárnak a pályára és szurkolnak a csapatnak.
- Természetesen, és hálásak vagyunk a támogatásért. Viszont ez is egy kétélű dolog. A kanadai hokiban például alapszabály, hogy a szülőnek még az edzésre sem szabad bemennie. Nálunk annyira nem jellemző, de például a gyergyóiak nyomdafestéket nem tűrő hangnemben buzdítják a csemetéiket, és hiába az edző utasítása, ha a papa, mama elvonja a gyerek figyelmét.
- A mérkőzés hevében ők is hallják a "külső" utasításokat?
- Igen, hogyne, és nemegyszer összezavarodnak emiatt, és az edző is kényelmetlen helyzetbe kerül. A gyereknek kell gondolkodnia, és ő kell az adott helyzetet megoldja, nem az édesapa vagy édesanya. Ez is benne van, de nagyon jó, hogy mellettünk állnak. Tagsági díjunk is van, nem azért, mert anyagi gondjaink lennének, hanem úgy kell ezt elképzelni, hogy inkább szimbolikus összegről van szó, amely azért van, mert valamit pártolnak, támogatnak; nem azért, hogy fenntartsák, hanem azért, mert azzal a pénzzel bizonyítják, hogy valahová tartoznak.
- Melyik az ideális életkor a hokizás elkezdésére?
- A korcsolyázást nem lehet elég korán elkezdeni, már úgy 3 éves korban jégre lehet állni, és 5- 6 éves korban elkezdeni az edzéseket. Kezdetben, vagyis ezelőtt négy évvel mintegy harmincan voltak a csapatban, akik közül sokan lemorzsolódtak, most azért vagyunk bajban, mert egy heterogén csapatot alkotunk. Ott van az ellenpélda, a csíkszeredai SK. Náluk szigorúan egy korosztály alkotja a teljes csapatot, az egyik nap a negyedikeseket játszatták, másnap az ötödikeseket. Nekünk mindössze két ötödikesünk van, sőt pár percet egy elsőssel is játszottunk. Ebben a korban nyilvánvaló fizikai különbségek vannak egy harmadikos és egy ötödikes között. Ezért kellene megoldani a korosztály-problémát, ami Csíkszeredában könnyen megy, hiszen sok hokiszerető gyerek van. Városunkban is van jégkorong-hagyomány, ezelőtt úgy 25 évről, most reméljük, hogy ez újra beindul, csak idő, türelem és gyakorlás kell hozzá. Először is meg kell tanulni korcsolyázni, mivel ez egy bonyolult sportág.
Csapatjáték a javából
- Nem lehet könnyű a gyerekeknek megélni nemcsak a győzelmeket, hanem a vereségeket is.
- Nyilvánvaló, hogy a győzelmet mindenki szereti, a vereséget feldolgozni még egy felnőttnek is nehéz. A Gyergyószentmiklós ellenében elszenvedett 2-1 után sokan sírtak, mivel lehetséges lett volna egy döntetlen. A mérleg mégis inkább pozitív, még a csíkiaktól kapott 12 gól után is, hisz tavaly ugyanezektől 28-at kaptunk, úgyhogy ez egyértelmű fejlődést jelez.
- Az ebben a fordulóban nyújtott teljesítmény alapján kiemelne valakit a játékosok közül?
- Ez csapatjáték, és mindenki a saját képessége szerinti legjobbját hozta ezúttal is. És ha már ki kell emelnem valakiket, akkor íme a teljes csapat: Molnár Balázs, Bardócz Botond, Kelemen Hunor, Mátyás Zsolt, Fetés Norbert, Deme Balázs, Fetés Róbert, Molnár Ákos, Simon Alfonz, Mátyás Attila, Gajdó Balázs, Csurulya Csongor, Kovács Levente, Bardócz Zsolt, Gál Dávid, Gajdó Tamás és Daczó Alpár.
Bartha Zsófia
2008-01-14
Kicsi Ördög nagytól tanul
- interjú Ördög István ötszörös román gokart-bajnokkal -
A nyolc éves, ozsdolai Mercédesz vérbeli Ördög-fiókának számít, hiszen míg a vele egykorú lányok babáznak, addig ő egy gokartot vezetve száguldozik keresztül-kasul az ország versenypályáin. Számára ez egyáltalán nem szokatlan tevékenység, hiszen hároméves kora óta versenyzik ebben a sportágban, édesapja, az ötszörös országos gokart-bajnok, Ördög István irányítása alatt. Mercédesz a tavaly második alkalommal méretkezhetett meg korosztálya román bajnokságában. Edzőjét, a büszke apukát a kis pilóta eddigi teljesítményéről, jövőbeli lehetőségeiről faggattuk.
- Versenyzőnk két évet tudhat háta mögött a román bajnokság kezdő csoportjában. Rendelkezik-e már a versenypilótasághoz szükséges adottságokkal?
- Ha eddigi eredményei alapján kellene rangsorolnom Mercédeszt, a középmezőnybe illő pilótának mondanám. Azonban figyelembe kell venni, hogy január 19-én tölti be a 8. életévét. Számára a verseny még játék. Ami viszont a versenyzői kvalitásait illeti, úgy érzem, a legfontosabb kétségkívül megvan nála, éspedig a kiváló vonalvezetés. Nemcsak én mondom, már többen is megjegyezték, hogy nagyon jól ráérez a pálya ideális ívére. A többi képesség gyakorlattal fejleszthető.
- Úgy tudom, egyedüli kislányként szerepel a román bajnokságban.
- Nemcsak a román bajnokságban, ugyanis az egyik bukaresti gokart-iskola, ahol irányítóként és szerelőként dolgozom, útjára indította a külföldön hatalmas népszerűségnek örvendő Gatorade-bajnokságot. Itt sokkal erősebb a versenymezőny, mint országos viszonylatban. Aki egy Gatorade-kupát nyer, az előtt sokkal nagyobb és több versenylehetőség nyílik meg. Ezen a tornán a gyerekek, függetlenül az anyagi háttértől, az iskola által biztosított egyforma motorokkal mérik össze tudásukat, így a verseny végén nem az mutatkozik meg, hogy kinek mennyire jól felszerelt a gokartja, hanem, hogy ki a jobb.
- Nem túl megterhelő egyszerre két versenybe is beíratni egy hétéves kislányt?
- Kétségkívül nehéz éve volt Mercédesznek, mint ahogy nekem is, hiszen egyszerre kellett edző és családapa is lennem. Nekem nemcsak a többi ifjú pilótát kellett előkészítenem a versenyre, mert ott volt a saját lányom, akire -- érthető módon -- külön oda kellett figyelnem. Egy biztos, nem gyakoroltam rá nyomást semmiféle téren, kizárólag a saját akaratából ült a kormány mögé. Míg két évvel ezelőtt elkövettem azt a hibát, hogy noszogattam, a tavaly lazábbra vettem a figurát.
A kislány nem babázik
- Akkor mondhatjuk, hogy a gokartozás a kedvenc foglalatossága?
- Ő is olyan kislány, mint a többi, annyi különbséggel, hogy -- nagy örömemre -- a babázás helyett az autóvezetést választotta. Ezeket a hétvégi versenyeket sem úgy kell elképzelni, mint a felnőttekét, nincs az a hajtás, feszültség. Amikor nincs időmérés vagy verseny, együtt játszanak, szabadon biciklizhetnek, görkorcsolyázhatnak, labdázhatnak.
- Mi az, amit mielőbb el kell sajátítania Mercédesznek?
- Most érte el azt a szintet, hogy kezdi megtanulni, mit jelent az, ha az időmérőkön jól szerepel, vagy hogy egy jól bevett kanyar milyen előnyt is jelenthet. Talán a harci kedvén kell javítani, hiszen többször előfordult, hogy megnyerhette volna a futamot, de inkább tartotta az iramot, és megmaradt a 3-4. helyen. Mindenesetre a Gatorade-tornán rengeteget fejlődött, és ez főként a román bajnokságban mutatkozott meg. Azok a versenyzők, akik korábban körelőnyt adtak neki, merthogy lány, s egy-két évvel még fiatalabb is, mint a legtöbbjük, a tavaly meglepődhettek, hiszen előny nélkül tartotta velük a lépést, és tudta teljesíteni az első három befutó eredményeit. A Gatorade-n korosztályában a 17-18 benevező között összesítésben a 7. helyen végzett.
- A versenyek ideje alatt az edző vagy inkább az apa van jelen a pályán?
- Egy biztos, nincs okom félteni. S be kell vallanom, hogy ritkán kap dicséretet, mindig többet várok el tőle. A lányom egyszer meg is jegyezte, hogy "engem ezen a pályán még egyszer sem dicsértek meg".
A jövő Schumacherjei
- Mennyire tudatos versenyzőnevelés folyik a gokart-iskolákban?
- A kezdő korosztály után még csak a mini-kategória tekinthető iskolának, attól fölfelé már csak csiszolni lehet a pilóták tudását. A legjobbakat már abban a korban leszerződtetik a gyárak, s ez az út a Forma 1-es bajnoksághoz vezet. Ők lehetnek a jövő Schumacherjei. Mercédesznek vagy akármelyik kispilótának már most olyan vezetési stílusa és ismerete van, hogy ha autóban ülhetnének, sok, 5-10 éves régiséggel rendelkező sofőrt felülmúlnának. Az idén például a Gatorade-versenysorozat győztesei részt vehetnek az olasz bajnokságban. Olaszország évente egyszer szervez versenyt, de az világbajnokság-szintű. Ott a kezdő kategóriától a felnőttig több mint 90 ezer, engedéllyel rendelkező versenyző van - míg nálunk az országban alig 50! -, a zónabajnokságok tízszer olyan erősek, mint más államok országos bajnokságai.
- Elégedett az ötszörös bajnok a lánya teljesítményével?
- Teljesen elégedett vagyok vele, még akkor is, hogy a tavaly nem nyert futamot. Már az elég nekem, hogy ő is gyűjti a kupákat, amik számomra többé-kevésbé értékesebbek, mint a sajátjaim. Persze a legnagyobb vágyam az, hogy bajnoki címet szerezzen. Hogy ezt idén vagy azután szerzi-e meg, nem számít. És akkor már azt sem fogom bánni, ha feladja a versenyzést, mert tudom, hogy egy olyan dolgot sajátított el, aminek hasznát veszi az életben. Persze, amíg a klub igényt tart a szolgálataimra, neki is biztosítva lesz a versenyzési lehetőség.
Dimény H. Árpád
|
