Hiábavalónak bizonyult a csapat azon
igyekezete, hogy minél hamarabb a harmadik ligába küzdhessen, hiszen
eddigi eredményeik azt mutatják, jobban jártak volna, ha legalább
egy évet még a D-osztályban játszanak. "Szégyen és gyalázat",
ez volt a mérkőzés visszhangja a lelátókon, hiszen kevesen gondolták,
hogy hazai pályán négy gólt kapunk Szászrégentől. Gáll József edző
biztosan nem, hiszen a mérkőzés után nemcsak, hogy elköszönt, de
el is búcsúzott a csapattagoktól.
Ferencz Attila alpolgármester sem
tartja kizártnak az edzőcserét, a gond csak az, hogy a költségvetésből
nem telik nagyobb kaliberű trénerekre, habár felmerült már a sepsiszentgyörgyi
Rusandru edző neve is.
(dimi)
2004-09-21
A bírók is játszanak
A játékvezetők segítségére volt szüksége
a hazai pályán játszó szovátai Medve-tó csapatának. Orbán Feri hiába
szerezte meg a vezetést, hamarosan újból szólt a bírói síp, egyenlítettek
a "medvék". Nem sokkal később újabb sípszó, kiállítás
a KSE-től és büntető: 2-1-re vezet Szováta. Míg csapatunk tíz emberrel
küszködött, a vendégcsapat tizenegy játékossal és három játékvezetővel
harcolta ki a végső, 4-1-es eredményt. Vajon ezek után lesz elég
erő a kék-fehérekben, hogy pénteken felvegyék a kesztyűt a szászrégeniekkel
szemben?
2004-09-12
Se pont, se gól
A
KSE az egyetlen csapat a csoportjából, amelynek nem sikerült
még egyetlen pontot sem szereznie, de még gólt sem tudott
rúgni. A rossz start után kék-fehérek pénteken elszenvedték
második vereségüket, s ezzel a táblázat utolsó helyére kerültünk.
A Fogarasi Nitramónia ne volt annyira jó, mint amit a 3-0-ás
végeredmény mutat, de a focit gólra játsszák. Reméljük, a
hétvégén sikerül kiugrasztani a "Medvét" a barlangjából,
és térdre tudjuk kényszeríteni a szovátaiakat.
2004-09-03
Az első iskolai nap
Kézdivásárhelyi SE - Dicsőszentmártoni
Chimica 0-1 (0-1)
A nálunk sokkal tapasztaltabb, és
minden szempontból jobb, erősebb Maros megyei ellenféltől kaptuk
az első leckét idehaza pénteken, a KSE C-osztályos bemutatkozásán.
Ha már a bajnokság kezdete előtt tudtuk azt, hogy nem lesz könnyű,
ma már azt is tudjuk, hogy rendkívül nehéz lesz: rengeteg munka
vár még ránk, míg városunk tizenegye egyenrangú játékpartnere lesz
a harmadik ligához szokott csapatoknak, akik ismerik a C-divíziós
mérkőzések összes furfangját. Aki látta a mérkőzést tudja, miről
beszél e sorok írója, nem kell különösebben ecsetelni. Lelkesedésből
nem is volt hiány, tudtuk azt is, hogy egy középmezőnybeli csapattal
van dolgunk, véleményeztek is szakértőink, hogy Dicsőszentmárton
egy legyőzhető csapat, de mégsem volt az. Hogy hol vesztettük el
a három pontot? A válasz a kérdésre nem túl bonyolult: tapasztalatlanok
vagyunk, egyelőre még felkészületlenek egy ilyen szintű megmérettetéshez,
legalábbis a nézőtérről így látszott. Féltünk az ellenféltől, és
emiatt - főleg az első 45 percben - ritkán tudtunk kikecmeregni
saját térfelünkről, akkor is Csengeri vagy Dombi (aki időközben
lesérült) hosszú felszabadítói révén, csatáraink pedig próbálták
ezeket a labdákat összeszedni, nem túl nagy sikerrel. Ezért aztán
le is szorítottak rendesen, az Orbán vezette védősor bizonytalanságát
kiszámítva csak a Chimica volt veszélyes az első félidőben. Nem
volt csoda hát, hogy legalább háromszor mentettek védőink a gólvonalról,
pótolván a mindvégig bizonytalan és lassú hálóőrünket, akit majdnem
mindig meghaladtak a marosi csatárok. Így aztán nem volt csoda,
hogy megszületett a gól egy nem túl erős távoli lövés következtében,
amazt is egy legalább háromlövéses gólhelyzet előzte meg. Az első
félidő végén sikerült a mieinknek is összehozni egy hasonló helyzetet,
de Csegezi, Orbán majd Szalló próbálkozásai rendre a dicsői hálóőrbe
ütköztek. A sárga lapokat is könnyűszerrel könyörögték ki ellenfeleink,
a folytonos játékot egyfolytában gátló bákói játékvezető pedig nem
kegyelmezett, de most hadd ne hibáztassuk őt.
A második félidőben mégis összeszedtük
magunkat, jót tett a frissítés is - Gazda és az elején bátortalankodó
Kurcsi beállítása mindenképpen hasznosnak bizonyult -, de igazán
veszélyes helyzetet csak a rendkívül gyors Szalló (talán a legjobb
KSÉ-s) és Orbán Feri tudtak összehozni. Még említésre méltó Csengeri
30 méteres szabadrúgása, amelyet a Chimica kapusa csak hatalmas
bravúr révén tudott hárítani. És körülbelül ennyi. Ellenfeleink
a jó öreg hazai hagyomány szerint húzták rendesen az időt, egy-egy
koccanásnál meg úgy hulltak el, mint a legyek, játékvezető bátyánk
pedig ápoltatta is őket rendesen.
Egy szó mint száz:
a Gál-Csegezi edzőpáros sok hasznos tanulságot levonhatott a péntek
délutáni megmérettetésből, városunk csapata talán csak most szembesült
úgy istenigazából a ténnyel: nehéz, nagyon nehéz bajnokság lesz.
Olyanok voltunk, mint az első osztályosok szeptember 15-én, de vagyunk
mi képesek ennél sokkal többre is.
Hajrá KSE!!!
Akár az ön cégének a logója is lehetne
itt!
A reklámdíj teljes mértékben
az ön által kiválasztott sportág fellendítésére irányul.